A Móra Ferenc Általános Iskola Máriakálnoki Telephelyén, az iskolaudvar hátsó részén hosszú ideig egy elhanyagolt, szinte elfeledett terület húzódott. A fák ágai megmetszésre vártak, a sűrű növényzet szinte teljesen benőtte a területet. Nehéz volt elképzelni, hogy egyszer majd gyerekek fognak itt ültetni, gondozni, tanulni és játszani.
2025 tavaszán azonban összefogásnak köszönhetően új élet kezdődött ezen a részen. A Máriakálnoki Önkormányzat, a Hullám-Tér Egyesület és adományozók segítségével megtisztult az elvadult terület, a fákat megmetszették, és négy nagyobb, valamint két kisebb magaságyás került az iskolaudvarra. Ezzel megszületett a mi kis iskolakertünk.
Egy kert, amely újra életre kelt
A gyerekekkel együtt ültettük be az ágyásokat. Palánták, gyógynövények és fűszernövények kerültek a földbe. A kert gondozása hamarosan az iskolai élet természetes részévé vált: a technikaórákon és a napközis foglalkozásokon is jutott idő a vetésre, ültetésre, locsolásra, gyomlálásra és a növények megfigyelésére.
A kertben végzett munka sok mindenre megtanítja a gyerekeket. Arra, hogy a növények növekedéséhez idő kell. Hogy a gondozás rendszerességet és figyelmet kíván. Hogy nem minden magból lesz azonnal növény, és nem minden palánta marad meg. De arra is, hogy a kitartó munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.
És amikor végre elérkezett a betakarítás ideje, a gyerekek örömmel kóstolták meg a kert terméseit. A frissen szedett növényekből igazi kis lakomát csaptunk. Nem volt szükség különleges hozzávalókra: elég volt az, amit együtt elültettünk, gondoztunk és megvártunk.
A kert minden évszakban más feladatot és más örömöt tartogat. Ősszel a betakarításé a főszerep. A kert termései az őszi terménykiállításon is megjelennek, és ilyenkor jól láthatóvá válik, mennyi minden nőtt fel a tavaszi ültetés óta.
Télen sem marad teljesen üres a kert. A madáretetők körül megfigyelhetjük a téli madárvendégeket, havas időben pedig a terület még szánkópályaként is szolgálhat. A kert ilyenkor másképpen él, de továbbra is lehetőséget kínál a megfigyelésre és a játékra.
Tavasszal újra kezdődik a munka. A föld előkészítése, az ültetés és a vetés újabb feladatokat ad. Idén egy kis kerti vödörtóval is gazdagodott a terület, amely újabb megfigyelési lehetőséget kínált a gyerekeknek.
Nyáron pedig következik a gondozás: a kapálás, a gyomlálás, a locsolás és a növények folyamatos figyelése. A kert ilyenkor sok munkát ad, de cserébe napról napra változik. Egyik nap még csak apró virág jelenik meg, másnap már új termést fedezhetünk fel.
2026 tavaszán egy újabb fontos lehetőséggel gazdagodott a kert: elkészült a kerti tanterem. Azóta ez a hely sokféle tevékenységnek ad otthont. Tartottunk itt olvasás-, környezetismeret- és etika órát, a furulya szakkör is használta a teret, és a napközis pihenésnek is kellemes helyszíne lett.
A kerti tanteremben egészen más hangulata van egy órának. Egy történet meghallgatása közben ott vannak körülöttünk a fák és a növények. Környezetismeret órán nemcsak képen láthatjuk a természet változásait, hanem közvetlenül meg is figyelhetjük azokat. Az etika órák beszélgetéseihez pedig különleges hátteret adhat egy olyan hely, amelyet a gyerekek maguk is gondoznak.
Máriakálnokon csak alsó tagozat működik. Az első osztálytól a negyedikig minden gyermek kapcsolatba kerül a kerttel. A legkisebbek kíváncsian ismerkednek a növényekkel, a nagyobbak pedig egyre több feladatot tudnak önállóan elvégezni. Így a gyerekek és a kert évről évre együtt fejlődnek.
Tanítónőként a kezdetektől sok időt töltöttem a gyerekekkel a magaságyások mellett. A kert azonban nem mindig akkor igényel figyelmet, amikor nekünk éppen időnk van rá. Van, amikor vetni kell, amikor más feladatok is várnak. Van, amikor a gyomlálás nem halasztható tovább. És van, amikor egyszerűen csak jó lenne megállni egy pillanatra, és körülnézni.
Az idei tanévben a Kertpedagógiai képzés tananyaga, feladatai és kihívásai miatt kevesebb idő jutott a saját iskolakertünkre. Mégsem érzem úgy, hogy ez az idő elveszett volna. A képzés során rengeteg tapasztalatot szereztem, új ötleteket ismertem meg, és még világosabban látom, milyen sok lehetőség rejlik egy iskolakertben. Augusztusban véget ér a képzés. Szeptembertől újra több időt és figyelmet fordíthatok a mindennapi pedagógiai munkára – és reményeim szerint a kertre is.
A kert pedig várni fog. Várni fogja a gyerekeket, az új palántákat, a tavaszi vetéseket és az új közös élményeket. Mert egy iskolakert soha nem készül el véglegesen. Évről évre változik, alakul, új ötletekkel gazdagodik. Ahogyan a gyerekek is. Talán ezért is olyan fontos számomra.
Amikor egy gyermek kezébe adunk egy magot, nem tudjuk pontosan, mi lesz belőle. Elültetjük, gondozzuk, figyeljük, és közben megtanuljuk kivárni az eredményt. A mi kis iskolakertünk is így növekedett.
Egykor egy elhanyagolt – bár nagyon régen ugyanígy iskolakertként működő – terület volt az iskolaudvar végében. Ma magaságyások, gyógynövények, fűszernövények, virágok, fák, gyümölcsbokrok és gyerekekkel teli élmények helyszíne. Egy kert, amelyet együtt hoztunk létre. És amely azóta bennünket is tanít.
„Egy kertet nemcsak elültetni kell. Gondozni, figyelni és szeretni is kell –
közben pedig hagyni, hogy a gyerekekkel együtt növekedjen.”
Stencinger Noémi tanítónő, Mosonmagyaróvári Móra Ferenc Általános Iskola Máriakálnoki Telephelye
